A kutatás mellékzöngéi

A kutató feladatai között szerepel, illetve szerepelnie kellene a közvélemény tájékoztatása, érdeklődők tájékoztatása is. Én ezt a részét is nagyon szeretem a kutatásnak, noha legtöbbször a “közvélemény” nem kényeztet el. Természetesen senkit nem szeretnék elbátortalanítani, hogy pókokkal kapcsolatos kérdést, problémát tárjon elém, de nekem is jólesik az, ha fél óra gépelés után a kérdező rászán 1 percet arra, hogy megköszönje az információt.

A madárpókok távoli rokona a védett tölgyes torzpók (Atypus affinis). A nőstények és a fiatalok selyemmel bélelt csőben és tárnában élnek, szinte sosem kerülnek az ember szeme elé, hacsaknem külön keressük őket. A hímekkel nyár végén nősténykeresés közben találkozhatunk kis szerencsével.

Az esetek nagy részében “Mi ez a pók?” jellegű e-maileket kapok, ilyenkor jó, ha képet is tartalmaz a levél, hiszen a “barna és szőrös” leírás kevés olyan információt tartalmaz, ami alapján azonosítani lehet az állatot. Ezen kategória egyik elég jelentős szegmense import-export cégek vagy különböző áruházakban talált, nagyméretű pók azonosítását kérő megkeresés. Magyarországon eddig több, mint 800 pókfajt talált meg, a 150 éves múltra visszatekintő pókkutatás. Ezeknek csak a töredékével találkozik az, aki a városban él, de ennek a fajszámnak még a természetjárók is csak kis hányadával futnak össze. Az ok elég egyszerű: a legtöbb pók egyrészt éjjel aktív, másrészt pedig visszahúzódó életmódot él, vagyis külön keresni kell őket, hogy rájuk bukkanjunk.

A sápadt keresztespókok rendkívül rejtőzködő életmódot folytatnak, nem véletlen, hogy alig egy évtizede találták meg őket hazánkban. Nagyobb tavaink nádasaiban fordulnak elő, ahol a nád levelei között bújnak meg, éjjel elkészítik hálóikat, melyeket hajnal előtt le is rombolnak. A képen látható, hogy milyen jól beolvadnak a környezetükbe. (Larinia jeskovi)

Másrészről pedig ezen pókok több mint fele csak mikroszkópos vizsgálat után azonosítható teljes biztonsággal. A harmadik ok az az lehet, hogy kizárólag az ivarérett egyedeket szoktuk meghatározni, mert a fajokat a párzó- és ivarszerveik segítségével különítjük el egymástól.

Eddigi pályafutásom alatt számos furcsa kérdésbe is belefutattam már, az egyik legfurcsább talán egy író kérdése volt, aki azzal keresett meg, hogy egy tarantula és skorpió párharcának jósoljam meg a győztesét, mert a novellájának a története múlik a nyertes kilétén.

Mindenesetre most kaptam az első olyan e-mailt ahol valóban éreztem azt, hogy még szerencse, hogy engem (vagy más szakértőt) kerestek meg, bizonyítván azt, hogy a netes jelenlét bizony számít. Egy pár Korzikán nyaralt, majd a túrázás után hazaérve később egy pókot találtak a az egyik bakancsban.

A Tislér Veronika által elküldött képről egyértelművé vált, hogy azon egy tizenhárompöttyös feketeözvegy (Latrodectus tredecimguttatus) látható. Rögvest kértem egy visszahívást, hiszen e-mailban elég nehéz úgy fogalmazni, hogy a “fekete özvegy” szóösszetételt a nyugalom helyreállítására alkalmas szavak kövessék. Nálunk ugyan nem él feketeözvegy, bár a közelmúltban számos, mondjuk úgy, hogy szerencsére téves észlelés történt. Ilyenkor úgy érzem, hogy a pánikkeltés és szenzációhajhászással együtt járó félinformációk jelentik a legnagyobb problémát. Általában a feketeözvegyekről a halálos marás jut eszébe mindenkinek, ugyanakkor valószínűleg kevesen tudják, hogy a marások mindössze 5%-a halálos. Ez az 5% is azért ennyi, mert számos marás korházaktól és orvosoktól távol történik. Másik oka pedig a marás után eltelt hosszú idő lehet, ugyanis a fekete özvegyek marása állítólag nem fájdalmas, erre utal latin nevük is (latere – rejtett, ill. lathra – titkos és dectus – harapó, míg csak az egyik faj nevében a mactans – halálos szerepel a hatás súlyossága). Az angol WIKIPEDIA szócikke ezeknek az információknak ellentmond, bár én inkább hiszek a névadó tudósok tapasztalatának, mint az amúgy számos kérdésben használható wikipediának.
Másik tudnivaló, hogy Korzika lakossága évezredek óta elvan a feketeözvegyeivel, bár két albán halálesetet is a feketözvegyek rovására írtak 2008-ban. Azonban ezen esetek információtartalma is sokszor megkérdőjelezhető, hiszen a harapásról ritkán készül bizonyító értékű feljegyzés, és az orvosok sem pókspecialisták.
Jelen esetben - mint kiderült - a pók észlelése és hazahozatala között két hét telt el, és a nőstény picit horpadt potroha alapján nem lehetett kizárni, hogy a lakásban valahol esetleg petecsomót is elhelyezett. Ráadásul ha egy feketeözvegy bekerült a csomagba, akkor lehetett ott akár egy másik is. Igyekeztem megnyugtatni Veronikát, hogy ennek kicsi az esélye, és ilyekor egy általános rovarölős permetezés kipucol minden nemkívánatos ízeltlábút. A Bertának elnevezett példányt pedig az Állatkertbe adták le Papp Tamásnak, aki megállapította, hogy szerencsére egy ivarérési vedlés előtti példányról van szó (UPDATE: a fotózásnál kifejlett ivarszerveket lehet látni, vagyis ez sajnos nem volt helytálló következtetés). Bár a Latrodectus tredecimguttatus már Horvátországban is előfordul, és számos honfitársunk nyaral egyéb mediterrán országokban is, az elmúlt évtized alatt Berta volt a második példány aki az Állatkertbe eljutott.
Kovács Gábor műhelytársam Apropókos posztja az érdeklődők és borzongani vágyóknak nyújt számos érdekes információt.

A térképen látható, hogy a feketeözvegy-fajok jó rész a déli féltekén fordul elő (ott a mérsékelt égövben is), és hozzánk legközelebb a hazahozott faj található.

Azt javasolnám azoknak, akik mediterrán országokban túráznak és/vagy a bozótosban is tesznek kirándulásokat, hogy odafigyelve tegyék ezt, de ne rettegve.A pókoknak sem buli egy náluk ezerszer nagyobb lény megtámadása, és ha lehet elkerülik azt. Nyugodt helyre vágynak (így kerülnek bakancsokba, pottyantós WC pereme alá), és a széles prédaspektrumuk miatt az emlősökre is nagyon veszélyes mérgük az egyetlen fegyverük.

UPDATE:
Ezúton is köszönet illeti Papp Tamás az állatkert Rovarházából, akinek a közreműködésével eljutott szakértő kezekbe a Bertának keresztelt példány.

Környezethű terrárium a példány fotózásához, és a vizsgálatokig történő biztonságos tároláshoz.

Következzen néhány kép, amely azt szeretné bemutatni, hogy ezek a rettegett pókok valójában nagyon dekoratív ízeltlábúak.

Néhány éve abban a szerencsében volt részem, hogy egy Latrodectus menavodi nőstény példányt is lencsevégre kaphattam. A térkép alapján gyorsan kideríthető, hogy honnan származott ez a példány.